Hazánkat olyan államok veszik körül, melyek ellenséges, vagy közönyös
magatartást tanúsítanak velünk szemben. Ez érthető, mert a történelmi
előzmények hosszú időre meghatározták az egykori Nagy Magyarország
felbomlásából kialakult, vagy területileg gyarapodott országok
ellenségképét. Ez az ellenségkép ott erősebb, ahol nagyobb számban élnek
még magyarok, illetve amely országok nagy részeket kaptak a trianoni
békeszerződésben.
Trianonnak valójában ez volt a lényege. Egy genetikailag és
földrajzilag egységes térséget úgy osztottak meg, hogy annak
igazságtalansága igen nehezen feloldható kérdéssé vált. Több kis,
egymással is ellenségeskedő ország egy térségben törvényszerűen olyan
állapotot idéz elő, amely az erősebb államok érdekövezetévé teszi
Közép-Európát. Minden kis ország erős szövetségest keresett (és keres),
és ez a folyamat meghatározza az elkötelezettségek irányát. A
magyar-ellenes ellenséges politikát viszont tovább fokozza.
Varsói Szerződés hosszabb időszakra feloldotta ezt a problémát.
Hatalmi szóval, de hatásosan. Az EU politikai alapállása szintén
konfliktusfeloldó jellegű, de teljesen sikertelen. Az államszocializmus
internacionalista terminológiája ellenére erősen nacionalista volt, de
ügyeltek arra, hogy a nemzeti érzelem pozitív vonásai érvényesüljenek.
Az EU a belső konfliktusok feloldását a nemzetek felszámolásával akarja
megoldani. Ha az általános életszínvonal olyan magas lenne, hogy a jólét
előnyei háttérbe szorítanák a nemzettudatot, akkor akár sikeres is
lehetne ez a politika, de mert óriási és feloldhatatlan gazdasági gondok
terhelik az Uniót, a nacionalizmus felerősödésével kell számolni.
Ez még nem lenne hátrányos, de a gazdasági gondok következtében a
politikai vezetés nem tudván ezt a kérdést kezelni, átviszi a
nacionalizmus térfelére tömegmanipulálási céllal. A tömeg az egészséges
nacionalizmusból rövid időn belül sovinizmust formál, mely a régi
ellenségeskedéseket újra előhozza és tovább fokozza.
Ennek a folyamatnak következtében az EU és a NATO felbomlása, illetve
a gazdaságilag jól teljesítő országokra redukálódása után a leszakadó,
és sovinizmussal fertőzött közép-európai országok újra ellenségekként
állnak egymással szemben. A megoldásról, az egységes Közép Európai
Unióról hallani sem akar majd senki, de viszont várható a "kis antant"
feléledése.
Románia katonailag erős ország, Szerbia minden gondja ellenére
katonailag még -hozzánk viszonyítva- erős, Szlovákia katonailag hazánk
szintjén áll. Ukrajna kérdése még bonyolultabb a kiszámíthatatlansága
miatt. A "kis antant" továbbra is erősíteni fogja a nyugattal -az
atlantiakkal- a hagyományosan jó kapcsolatait, így Magyarország a
leépített és ütésképtelen honvédségével, szövetségesek nélkül teljesen
kiszolgáltatott állapotba kerülne. Egy kiprovokált helyi háború esetén
napokon belül elesne az ország, és több részre osztva, hosszú megszállás
következne.
Ezt elkerülni csak úgy lehet, ha sikerül erős szövetségest szerezni,
vagy legalább egy erős hatalom számára teret nyújtani geopolitikai
elképzelései számára. Lengyelország erre a szerepre több ok miatt is
alkalmatlan, ezért csak Oroszország jöhet számításba.
Szerbia és Szlovákia esetében nagyon erős az orosz befolyás, Románia
viszont önmagában erős katonai potenciálja ellenére sem tudná
megvalósítani terveit, ha Oroszországgal kellene számolnia. Csak
Oroszország képes megbontani a magyarellenes koalíciót, és rendet
tartani a térségben.
Azok a hazai erők, különösen a cionisták, akik ezer szállal kötődnek
az atlantiakhoz, hamarabb elfogadják a kis antant általi megszállást,
mint az orosz befolyást. Nekik ez az ország nem a hazájuk, hanem csak az
életterük. A nemzetben gondolkodó erőknek viszont meg kell érteni azt,
hogy a magyarság életbevágó érdeke az orosz kapcsolat kialakítása,
megerősítése, és ennek érzelmi elfogadtatása.
Hídfő