A lódításain kívül más érdemlegeset eddig felmutatni nem tudó GY.F. (azért nem írom, hogy miniszterelnök, mert számomra nem az) április 16-án az Országgyűlésben ismertette az általa zéró toleranciának nevezett nyilatkozatot, amelynek aláírását az ún. ellenzék azonnal, feltétel nélkül vállalta. A nyilatkozat lényege, hogy az aláírók semmiféle kapcsolatot, együttműködést nem tanúsítanak szélsőségesekkel.

Ez alapvetően helyes is, de nézzük meg közelebbről, hogy a demokrácia bajnokainak magukat felkenők elmélete milyen összhangban van az általuk hosszú évek óta követett gyakorlattal. Érdekes módon nem szakították meg a kapcsolatukat azzal a szélsőségessel, aki az írta, hogy "Jönnek a mélymagyarok a szarból." De attól a szélsőségestől sem határolódtak el, aki kijelentette, hogy "Ha a magyar kultúrából kivonjuk azt, amit a zsidók alkottak, csak a bőgatya és a fütyülős barack marad." De nem lett kirekesztett általuk az a szélsőséges sem, aki a magyarok első királyának (akinek nemzetközi elismertségét szentté avatása is jelzi) máig megmaradt ereklyéjét, szent jobbját "tetemcafat"-nak nevezte. A szent koronát svájci sapkának gúnyoló gyalázkodással át is térhetünk a magyarok (mint csoport) elleni szélsőséges kijelentésekről a keresztények (mint másik csoport) terhére elkövetett szélsőséges megnyilvánulásokra. Ugye emlékszünk még a kormánypártok dédelgetett kedvencének "versére", amely szerint "Zakatol a szent család, Isten tömi Máriát". Vagy emlékszünk még arra is, hogy a magyar címert keretező angyalokat önkielégítő pózban ábrázolta egy - a kigúnyoltak kenyerén élősködő - szélsőséges. Nem feledhetjük el azt a kormánypártok által támogatott rádiós műsorvezetőt sem, aki nyilatkozata szerint kiirtana minden keresztényt. A cápalátogatásnak nevezett pápalátogatást már nem is sorolom a súlyos gyalázkodások közé. Ezt a sort is lehetnek folytatni - de minek. Természetesen szélsőséges cselekedeteket nem csak szóban, de tettel is követtek el hazánk közelmúltjában. Gondoljunk csak az ártatlanok csontjának törésére, szemük kilövésére, többféle módon történő megalázására, magyar leánynak nem magyar általi felgyújtására, magyar fiúnak nem magyar általi agyonverésére. Van - lenne - tehát bőségesen elhatárolódási alap a nyilatkozat előterjesztőjének, de ő és társai elhatárolódás helyett ezek többségét kitüntették, anyagilag támogatták, különféle pozíciókba helyezték. Jó lenne, ha az ún. ellenzéknek nem a mindig kifelé történő megfelelési vágy lenne az elsőrendű szempont, hanem a magyarság, a magyar értékek, a magyar érdekek védelme - hiszen annak védelmét a fenti szélsőséges gyalázkodóktól, az erőszakot elkövetőktől aligha várhatjuk. Azt vártam volna tehát a parlamenti ellenzéktől, hogy a nyilatkozat gondolkodás nélküli elfogadása előtt felszólította volna az előterjesztőt, hogy járjon elől a jó példával, és szakítson meg minden kapcsolatot a felsorolt (és a fel nem sorolt) magyarellenes, keresztényellenes szélsőséges megnyilvánulások elkövetőivel. Vagy az ellenzék is csak egyirányban gyakorolja a zéró toleranciát? Akkor pedig kiknek az ellenzéke, és kiknek az oldalán áll?