Fábry
Sándor kiválóan megfogalmazta az élethelyzetet, melybe ki tudja miért,
belekeveredett. Helybe jöttem a ló..szért – mondta. Egészen pontosan ez
történt az Új Színház előtti antifasiszta szövetségi találkozón. Az
utcába bezsúfolódott pár száz Ságvári Endre és Endréné között elszórtan
aggódott néhány színész. Fábry mint Fidesz-szimpatizáns halálra
ítéltetett, még a mikrofon megszerzése előtt. Pedig kiválóan ismeri ezt a
közeget, elvileg tudnia kell, hogy Izrael Istene és a párt, az a magyar
kommunista, vagy a szabad demokrata bosszúállók. Tudta, de nem hitte
el. Fábryt lefasiztázták és kifütyülték Ságváriék, a megkövezés, avagy
az agyonlövés infrastruktúra hiányában elmaradt. Majd máskor.
Másnap,
október 23-án az ATV Tom Lantos emlékét ápoló riportfilmet mutatott be,
ahol kedves felesége a holokausztra emlékezett, valamint a magyarokat
kutyázta. A dánokat is megszállták a németek, de azok emberségesek
voltak a zsidókkal, míg a magyarok... Nos, a magyarok fasiszták, azaz
inkább nácik. Október 23-án mindenképpen üzenetet hordoz az ilyen műsor,
mégpedig, hogy az a forradalom is egy náci forradalom volt, nem csoda,
hogy leverték. Sőt, idéznünk kell Standeiszky Éva Antiszemitizmus az
1956-os forradalomban című munkáját. „A zsidóellenesség nem csupán
elszigetelt csoportok vagy előítéletes személyek sajátja. Az
antiszemitizmus egyes vezetőkre éppúgy jellemző, mint a nem
számszerűsíthető vezetettekre, csupán az előbbi kategóriákba tartozók a
politikai szituációhoz igazodva hirdetik, vagy éppen ellenkezőleg
takargatják, rejtik előítéletességüket. Mindenütt, így a sok százezernyi
kommunista párttag és a sok tízezernyi funkcionárius között is szép
számmal akadtak antiszemiták. A forradalom első napjaiban számos
kommunista helyi állami és pártfunkcionárius azért is állt a régi-új
kormányfő és az új pártfőtitkár mellé, mert sem Nagy Imre, sem Kádár
János nem volt zsidó származású. A reformelkötelezettségű, Nagy
Imre-párti kommunisták között, akiknek száma 1956 őszén, s különösen a
forradalom napjaiban megsokszorozódott, ugyancsak voltak zsidóellenesek.
Közülük sokan a harmadikutas népiek eszméihez kötődtek.” Szóval a
magyarok és különösen a harmadik utas népiek nácik. Fábry Sándor a
legnagyobb erőltetéssel sem népi, vagy harmadik utas előélete,
ismeretei, kapcsolatai ellenére magyarnak van elkönyvelve és mint ilyen,
náci. Dörner annyira náci, hogy Veiszer Alinda meg sem tudta
különböztetni Adolf Hitlertől, legalábbis a tekintetében ez látszott
riport közben.
Ez
az alapállása minden antifasiszta megmozdulásnak. Minden magyarban ott
lakozik a náci, csak egy kicsit meg kell piszkálni és reggelre már
pogromon jár az esze a párizsis zsemle mellé. Ez egy ilyen nép.
Az
antiszemitizmus alapja persze az irigység, mert ezek a nácik,
ellentétben az antifasisztákkal, tehetségtelenek. Lehetnek sokdrámás
sikeres színházi szerzők, lehetnek vezető színészek, lehetnek sikeres
rendezők, ahogy a vérfarkas gének kiütköznek, rögtön elvesztik
tehetségüket és alkalmatlanná válnak mindenre. Kiváltképp budapesti
színházak vezetésére. Arra ugyanis csakis antifasiszta képes, lehetőleg
zsidó származással, oderaber homoszexuális vonzódással. Egy
heteroszexuális magyar bármikor megnáculhat.
A
nem náciknak, az antifasisztáknak jár a színházi vezetés, járnak a
költségvetési és önkormányzati százmilliók. De a náciknak, különösen a
harmadik utasoknak, a népieknek semmi. Esetleg kötél. A nem náci
színházi igazgató pedig onnan ismerszik meg, hogy jóban van Ascherral,
Szikorával és utálja Orbánt.
Ebből
is látszik, hogy az Új Színház előtti hakniból hiányzott Gyurcsány
Ferenc és Vágó István, pedig az új pártjuk természetes közege az
összegyűlt pár száz ember, az antifasisztákra és Ságvári Endrékre mindig
számíthatnak a kétharmadnyi náci ellen.
Ugyanis
az igazi probléma ez, hogy a nácik nagyon sokan vannak, és egy
kétharmados náci hatalom ellen csak úgy nehéz felvenni a küzdelmet, kell
valami esemény. Vágó István az új antifasiszta párt alakulása kapcsán
kifejtette a távlati elképzeléseket az Indexnek adott interjúban. Ha nem
sikerül az új pártot 2014-re rendesen felépíteni, akkor a Jobbik nak
kell nyernie. Egy Jobbik-kormány után – aminek természetesen semmi
esélye sincsen a Vörös Hadsereg, avagy a Wehrmacht hathatós támogatása
nélkül – ugyanis akár akasztani is lehet. Egy igazi, vagy csak virtuális
pogrom után ugyanis meg lehet regulázni ezt a kétharmadnyi nácit. Hogy
soha többé ne jusson eszébe színházat, alkotmányt, működő államot
létrehozni.
Forrás: MIÉP
|