Történelemhamisítás
A
múlt héten Chrudinák Alajos alapos elemzését közöltük a Közel-keleti
helyzetről, a palesztin emberek kiszolgáltatottságáról és az USA
elnökének kiszolgáltatottságáról. Nem szoktak róla beszélni, de tény,
állapította meg Chrudinák, hogy egy roppant erős és erőszakos zsidó
csoport, amelyet most Netanjahu vezet, pórázon vezeti az Egyesült
Államokat. Chrudinák Obama amerikai elnök kiszolgáltatottságot tükröző
mondatát adta írása címéül: Izraelnek akkor is igaza van, ha nincs.
Menynyi ebből Obama meggyőződése, mennyi a kényszer következménye, nem
tudjuk.
Az
egész világ szenved ettől a képtelen helyzettől, államok és kormányok
igazodnak hozzá, ellenállások bontakoznak ki vele szemben, de megoldás
nincs.
Netanjahu,
hallva a dörgő tapsot, amellyel az ENSZ közgyűlése a palesztin elnök
bejelentését fogadta, amelyben a palesztin területek önálló államkénti
felvételi kérelmének benyújtását jelentette be, elképesztő kijelentésre
ragadtatta magát. Azt mondta, hogy az ENSZ közgyűlése – amelynek a
szónoki emelvényén állt – tulajdonképpen beszámíthatatlan, hiszen még
azt is hajlandó megszavazni, hogy a Nap nyugaton kél. Netanjahu
lehülyézte a világszervezetet. Ezek után csak az a kérdés, hogy ez a
pökhendiség csak az USA már bejelentett vétójának a fedezetével bír,
vagy lehet valami rejtettebb és piszkosabb, netán háborúsabb célja is.
Egy
bizonyos: nincs más állam a Föld kerekén, amelynek miniszterelnöke
arcátlanabb kijelentésre vetemednék – és meg is úszná. Netanjahu ez
utóbbiban majdnem bizonyos lehetett. Nem kellett tartania attól, hogy a
világsajtó, amely javarészben az őt támogató lobby kezében van, sokáig
rágódik a szemtelenségén és megrója őt. A népek pedig, a milliárdok,
amelyek felháborodhatnának vagy csak szórtan, vagy sehogy sem kapják
kézhez a hírt, és szépen elfelejtődik a dolog. Az USA vétója a
Biztonsági Tanácsban megakadályozza az önálló Palesztin állam
kikiáltását, az Oroszországból és máshonnan érkező zsidó telepesek
lakóparkjai pedig folyamatosan épülnek tovább palesztin földön, Izrael
gyakorlatilag egyre nagyobb lesz, s egyre közelebb kerül a nagy álom
megvalósulása, a Nagy Izrael, amelyben nemcsak a Jordán folyó, hanem a
Tigris és az Eufrátesz is a zsidó államon belül hömpölyög.
Netanjahu
és egész társulata tudja, hogy ez szerfölött kockázatos terv. Nemcsak
elég zsidó ember nincs hozzá, hanem amerikai katona sincs. A
meghódítandó területek népei között ugyan roppant belső ellentétek
feszülnek, de a vérengző háború okozóinak gyűlöletében egységesek. Nehéz
ezt a tervet gyorsan megvalósítani, különösen akkor, ha az újabb
palesztinai zsidó telepek felhúzását is egyre hevesebb ellenállás övezi,
s a kisebbik palesztin területet pedig a jól szervezett és félelmet
alig ismerő Hamasz vezeti. Az idő szorítja Netanjahut, ezért felháborító
kijelentése mögött egy másik célt is keresnünk kell.
Netanjahunak
egy komolyabb pogrom hiányzik. Egy kis vér, letakart zsidó áldozatok,
akiket a feltámadó nácizmus és antiszemitizmus gyilkolt meg és akikre
lehet hivatkozni a lanyhuló amerikai támogatási szándékok
felélesztésekor. „Hát nem látjátok!?”
Legjobb,
ha mindjárt Németországban történik meg a dolog, de az sem kicsinység,
ha az utolsó csatlósnál, a most más miatt is útban lévő Magyarországon. A
magyarok azért is megfelelőbbek, mert könnyebben provokálhatók.
Lásd:1956. Ha itt sikerülne az előző Netanjahu-zsoldban álló gyarmati
kormányok okozta kiüresedés miatti elégedetlenséget, s a mostani
miniszterelnök bankok és bankárok elleni, könnyen zsidóellenessé
fordítható elégedetlenségét pogromba, vagy legalább nagyon hangos utcai
elégedetlenségbe torlasztani, akkor létrejöhetne a hivatkozási alap új
háborúk megindítására. Hol lesz, hogyan lesz, mekkora lesz, nem
tudhatjuk, befolyásolni sem vagyunk képesek, bennünket a háborút kiváltó
európai pogrom helyszínének kiválasztása érdekel. Kell, hogy
érdekeljen.
A
két helyszín alkalmasságát gondosan kell mérlegelni Netanjahuéknak is.
Magyarország mellett az szól, hogy itt már valami elkezdődött.
Megszólalt egy vén talmudista íróféle, aki azonban már kiesett az
időből. Díjaival és díszpolgárságával együtt teljesen el volt felejtve,
amikor valakik meggondolatlanul őt szólították fel a provokáció
megkezdésére. A szövege is meglehetősen gyengére sikerült, mert olyan
sértésnek szánt elemeket is tartalmazott, amelyeket a magyarok is
használnak önvádló kedvükben. A magyar is gyakran szemrehányást tesz
magának, amikor felmázolja a falra: „Birka Nép”. A diktatúrák mocsarában
való dagonyázást is fel-felrója magának. Hiszen tudja, hogy eltűrte a
Kádár-rendszert, sőt majdnem megszokta. Csak egy kis unszolás,
terelgetés kellett és kivonult a mellvéd elé 1957. május elsején
Kádárnak visszaintegetni, népet játszani, hátha kiengedik a bátyót, az
apát, az osztályfőnök urat a sittről. Nem engedték, felakasztották. Hogy
aztán Kertész, ez a most már ősz talmudista Kertész akkor hol állt, hol
vonult, mit helyeselt, azt nem tudjuk. A forradalomban való
részvételéről senki nem hallott. Neve nem szerepelt semmilyen
jegyzékben. Lehet, hogy még mai talmudizmusával sem volt meggyűrűzve.
Talán készülődött, talán a tollát hegyezte, s az indulás sérelmei, a
korlátozott tehetsége miatti visszautasítások lökték fel benne a
magyargyűlöletet már akkor. Lassan elképesztőnek kezdte tartani, hogy ő,
a genetikailag is abszolút kiválasztott lemaradjon olyan gojok mögött,
akiknek származásuk miatt eleve börtönben volna a helyük. Az is
borzasztó sérelem lehetett benne, hogy írásaiban ezeket az érzéseit,
indulatait, ezeket a feszültségeit nem közölheti – mert éppen az ő
rendszere tiltja. Neki hol munkásnak, hol magyarnak, hol építő
szándékúnak és „érted haragszom, nem ellened” hangvételűnek kell lennie,
mert ezt követeli meg tőle az Aczél-rendszer. Pedig ő nem haragszik,
dehogyis haragszik: ő gyűlöl. Nem lett volna szabad egy ilyen többször
panírozott lelkű figurát kiválasztani a pogrom kirobbantására.
Most
már csak úgy lehet az egészből valamit kicsiholni, ha Kertészből
ártatlant bűvészkednek elő és a sértettségét a baloldal gyengesége
miatti elkeseredéséből masszírozzák ki. Ez nehéz munka, de nem
lehetetlen. El kell érni, hogy ha Kertész Ákostól és esetleg mástól is,
aki az ő védelmében még vaskosabb magyarellenességekre ragadtatja magát,
minden díjat visszavesznek, az semmi másnak ne tűnjék fel a művelt
nyugat szemében, csak antiszemita tobzódásnak. A viszontvádak lényege,
hogy az eljárás igazságtalan és antiszemita.
Ma
még azzal kell kezdeni minden Kertész-mentést, hogy megfogalmazásaival a
megszólaló elvtárs sem ért egyet, de holnap ezt már el lehet hagyni és
mindent vissza lehet – és kell! – borítani a mai rendszerre, amely
kimarta a kezéből a díszpolgárságot, mert zsidó. Pedig a baloldal
gyengélkedése váltotta ki Kertészből a súlyos szavakat, mondják. Az ősi
fájdalom, amit nem értenek meg. Kertésznek áldozattá kell lennie.
Kertész, az ősz talmudista a Népszavában, a zavaros fejű magyar
gettóemberek lapjában felmagasztosuló, már most is felmagasztosuló
áldozat. A kormány pedig, amely az új alkotmányra vetemedett és a
kétharmados többség, amely elfogadta, már fasiszta-gyanús. Schmitt
Pállal, Kövér Lászlóval és mindenekelőtt Orbán Viktorral együtt pedig
pogrom-vitéz lesz holnap. Irányukba minden meg van engedve. És a dolgot
össze kell kötni az elszámoltatással és a Gyurcsány és társai elleni
ügyészi vizsgálattal, esetleges őrizetbe vételükkel. Minden sértés meg
van engedve. Most nem beszélni kell, hanem lármázni és óbégatni. Ide
pogrom kell, a pogromot pedig csak súlyos sértések válthatják ki.
A
nyugati baloldali, zsidó körök segítsége csak akkor érkezik meg, ha
pogromot sikerül kiváltani. A szóbeliség már mit sem ér. A vérlázítóan
arcátlan cikkeket nem is veszik tudomásul, itt most provokálni kell.
Valaki szánja rá magát egy ütésre, aminek visszahatása révén
leteríthetnek valakit. Esetleg saját tűz is végezhet egy ártatlan
zsidóval. Ehhez azonban profik kellenek. – Itt vannak még a profik?
Izraelnek,
Netanjahunak, Obamának meg kell értenie, hogy mi – Kertészek és
Kertész-mentők – komoly bajban lévő magyarországi telepesek vagyunk, és
ha Izrael elveszti a magyar menedékházat, a kaszinóvárost, az élővizet,
elveszti a palesztin területen felhúzott telepes-házakat is. Mindent
elveszíthet. Tehát most azért kell gajdolni, lármázni, Orbánt szidni és
magyart pocskondiázni, hogy a nyugat ébredjen fel és itt robbantsa ki a
pogromját és egy pillanatra se hagyja abba a magyarországi bankárkaszt
védelmét, és minden módon nehezítse meg a magyar kibontakozást. Legyen
itt éhínség! Ne sikerüljön semmi!
Kertész pedig, mielőtt elkoboznák tőle, küldje vissza Kossuth-díját, speciel a Mazsihisznak.
Forrás: MIÉP
|