A magyar drámának, sem a születő jelenkorinak, sem a klasszikusnak mindeddig nem volt műhelye a fővárosban. Pályázatunk benyújtásával éppen ezt a kiáltó hiányt akarjuk orvosolni. A tulajdonos fenntartó méltányolta ezt a szándékot és 2012. február elsejével Dörner Györgyöt nevezte ki az új műhely igazgatójává. Magam, a gondolat megfogalmazója koromnál fogva – 77 – az operatív irányításban nem kívánok részt venni, hanem régebbi és új drámáimmal és a szellemi irány tartásával akarom az ügyet előbbre vinni.

Ebben a rovatban, amelynek felvetéseit hetente a Magyar Fórumban is közreadjuk, a felvetődő elvi és technikai, anyagi és erkölcsi problémákra akarok rávilágítani. Eltekintek azonban a hetek óta folyó hisztérikus tiltakozó mozgalom válaszra méltatásától, az értelmetlen vitától, mivel teljes mértékben kielégít, hogy a vádlók és a bennünket nácizók között ott van a filozófusbotrány ötvenmillió forint módfelett gyanús és részrehajló szétosztásával megvádolt Heller Ágnes, mint színházi tekintély, nemkülönben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták szövetségének elnöke, talán mint dramaturg...

Tekintetem valós és időszerű problémákra vetem. Ezek közül is első, hogy hogyan és miként zajlik le az átadás és átvétel. Dörner György 2012. február elsejével van kinevezve. Ettől a naptól kezdve az ő felelőssége, hogy mit játszik és mit nem. Az Új Színház mai vezetése azonban mintha nem akarna erről tudomást venni. A színház homlokzatán egy számláló látható, amelyik a még hátralévő fogyó napokat mutatja, a színház honlapja azonban még a régi, az egész évadra szóló tervezést mutatja és az átadás utáni bemutatókat is nyilvántartja. Márpedig ez képtelenség. Függetlenül attól, hogy milyen színvonalúak ezek a produkciók és milyen jelentést hordoznak, a leköszönő vezetésnek nincs joga ezeknek a költségeivel és szellemével megterhelni a február elsejétől érvényes Új Színházat. Ezeknek az előadásoknak a költségeit és a repertoárba illesztésüket az új rendszer nem vállalhatja. Ez nem más, mint betartás és visszaélés azzal a helyzettel, hogy most még a régi vezetés van birtokon belül.

Munkatársaim, Dörner és Pozsgai Zsolt végignézik a most folyó műsort, ezt már el is kezdték, és eldöntik, hogy a műsor folyamatossága szempontjából mely produkciók alkalmasak 2012. február elseje utáni műsoron tartásra és melyek nem. Ezt a munkát már el is kezdték. Ez mind a nagyszínházra, mind a stúdiószínpadokra vonatkozik.

A színház mai vezetése részéről az volna a becsületes eljárás, ha Schiller Don Carlosának novemberre tervezett bemutatója után már nem tartana új bemutatót. Mi mindannyian nagy érdeklődéssel nézünk ez elé a bemutató elé, magunk is tervezünk később Schiller- bemutatót – mint a magyar dráma egyik ősforrását, régi nagyjaink példaképét – és azt tartjuk, hogy ez volna méltó búcsú a tizenhárom éve regnáló vezetéstől.

Különösen visszás, ha nagy költségű, kötbéres szerződésekkel megrakott bemutatókat illesztenek február elseje utánra, ezeket bebérletezik és a színészeket is belekötik. Nemhogy februárban, az átadás után, de már közvetlenül előtte sem lehetséges a mai vezetésnek a mi számlánkra bemutatni semmilyen darabot, különösen olyat nem, amely a mi szemléletünktől idegen.

Az új vezetés a számára adott első csonka félévet, jelképesen és tisztelgésül egy Németh László-bemutatóval kívánja megnyitni és az első teljes saját szezonját 2012 őszén ünnepélyes nyitással fogja méltóképpen elkezdeni.

Ez a fórum nyílt, kritikák, tanácsok és aggályok megfogalmazhatók, de az üres mocskolódásokra, ha még lesznek ilyenek, ügyet sem vetek. Igyekszem gyakran frissíteni és minden lényegesre kitérni.

A magyar dráma színházát és közönségét együtt kell megteremtenünk.

Forrás: Magyar Fórum