Orbán Viktor kijelentette, hogy háború zajlik, amiben az államadósság a fő ellenfél. Ezt annyiban kell pontosítanunk, hogy nem az államadósság, és általában az adósság az ellenfél, hanem ezek az ellenünk fordított fegyverek. Jó, de akkor ki az ellenfél?

Ez az éppen most zajló történet, például hazánk új IMF-tárgyalása is ékesen bizonyítja, hogy saját állításával szemben, nagyon is létezik a globaista birodalmi, hatalmi komplexum. Most három meghatározó rendszerét láthatjuk működés közben. Az első rendszert a lokalitásban megtelepedő multinacionális-globális vállalatok, köztük is elsősorban a bankok jelentik. Ők alkotják azt a kényszerítő hatalmi rendszert, melynek az a dolga, hogy a különféle államokat, helyi, nemzeti közösségeket és társadalmakat függő, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. Ezt Magyarországon az elmúlt 22 évben sikeresen meg is tették. A függésünket megalapozó profit- és kamatszivattyúik az évi 27 ezer milliárdos nemzeti jövedelemből hétezer milliárdot szívnak ki, a deficit és az eladósodás döntően ennek köszönhető. A második rendszert a figyelmeztető-fegyelmező hatalmi erőszakszervezetek jelentik. Ezek a hitelminősítő intézetek és maga a Nemzetközi Valutaalap. Az a dolguk, hogy először figyelmeztessenek (leminősítés), majd, ha ez nem használ, büntessenek, amennyiben a szivattyúik működését akadályozni próbáljuk. Amit az elmúlt hetekben, a mesterségesen keltett hisztériával eljátszottak, pontosan ezt a célt szolgálta. E hisztériát pedig a harmadik rendszer, a globális értelmező-hatalmi erőszak vezérli, vagyis az a globális média, amely hamis értelmezési keretével, és hamis fogalomkészletével azt a látszatot kelti, hogy a magyar társadalom mértéktelen hedonizmusa, pazarlása és túlfogyasztása, valamint a kormány felelőtlensége és hozzá nem értése okozza a válságot. A globális hatalmi rendszer természetesen mindezt csupán összeesküvés-elméletnek nyilvánítja. Igyekszik meggyőzni a gyanútlan alávetetteket, hogy ő nem is létezik, ám e nem létező szuperstruktúra által „ajánlott” út az egyetlen helyes irány.

A figyelmeztető-fegyelmező hatalom az elmúlt hetek során tartott egy kis „bemutatót”, hogy világossá tegye, azt csinál velünk, amit akar. Miközben a hatalmas kereskedelmi aktívum következtében a forint árfolyama „közgazdasági alapon” folyamatosan jelentősen erősödő kellene hogy legyen, a birodalmi megtorlás logikája, a spekuláció pénzfegyvereivel történelmi mélypontra lökte a magyar fizetőeszközt. Ha más nem is, de az a tény, hogy amint az IMF-tárgyalások újrakezdésének bejelentése megtörtént, perceken belül jelentősen javult a forintjegyzés, pontosan jelzi, hogy kegyetlen színjátékról és kíméletlen birodalmi kifosztásról van szó.

A kormány retorikája azt szuggerálta, hogy valóban képes tartós stratégiát építeni a birodalmi kifosztás ellen, ám most kiderülni látszik, hogy ez sajnos nem így van. Az persze valószínűnek látszik, hogy a kormány kényszerű behódolása nélkül akár a teljes pénzügyi romba döntést kockáztattuk volna. Görögország megsemmisítésére főként éppen azért volt szükség, hogy tanulságul szolgálhasson az ellenszegülőknek: bármikor bárkiből Görögországot csinálhatnak. A másik csapás anyagi természetű, és pontos dimenzióit most még nem láthatjuk. Az IMF „segítségének” mindenképpen nagy ára lesz. Feltehetőleg arra próbálja rákényszeríteni a kormányt, hogy vonja vissza azokat az intézkedéseit, amelyekkel a globális szivattyúk szívását mérsékelni akarta. Tehát a bankadót és más különadókat, a devizaadósokat segítő döntéseket, sőt akár a nyugdíjrendszer átalakítását is. A „strukturális reformok” felgyorsításának örök liberális mantrájának ismételgetése közepette, mindez eddig elképzelhetetlen terheket róna a vesztes többségre, amely joggal érzi úgy, hogy kifosztottsága legvégső fiziológiai határaihoz érkezett. Legyen intő jel, hogy az elmúlt néhány év során kivétel nélkül megbukott minden olyan kormány, amely elfogadta az IMF „segítségnek” álcázott diktátumát. Ezért aztán elég vészjósló, amit a nemzetgazdasági miniszter mondott a bejelentés másnapján, aki szerint olyan pénzügyi megállapodásra törekednek, amely „szabad kezet” hagy a kormánynak a gazdaságpolitika területén. „Az IMF, az EU és a magyar kormány egyetértett abban, hogy strukturális reformokkal kell megteremteni a hosszú távon fenntartható pénzügyi egyensúlyt. Mi ezt tesszük, és erre képesek is vagyunk…” – mondta a miniszter.

Ezek szerint szabad választásunk csak abban van, hogy hosszú szenvedések során, önpusztító módon, lassan, vagy hirtelen romba döntés nyomán gyorsan akarunk-e elpusztulni. A forradalom és szabadságharc első szakasza tehát az ellenfél győzelmét hozta. De a háborúnak koránt sincs még vége…

Forrás: Magyar Hírlap