Méghogy nincs holokauszt-kultusz Magyarországon. Azt mondják, egyáltalán nincs holokauszt-kultusz. Igazából ki is javíthatjuk; zsidókultusz van. Minden előrejutás, gazdasági vagy politikai fennmaradás egyetlen záloga; "Szeresd a zsidót!". Ha szereted, akkor bármi lehetsz. Ha ennek hangot is adsz, gazdag lehetsz. Ha zsidó vagy, tied a világ. Erről szól az egész nyugati rendszer. Elegendő, ha nem szereted a zsidókat. Ha megérzik, vagy megtudják rólad, máris kegyvesztett vagy. Minden olyan körben, ahol valaki érvényesülni akar, úgy fog rád nézni, mint előrejutásának kerékkötőjére. Utálni, sőt gyűlölni fog, mert ő legbelül nagyon is tisztában van ezzel, még ha ki sem meri mondani még ezt sem. Annyira retteg magától a zsidó szó említésétől is, hogy még ezt sem meri kimondani.

Térjünk ki egy gondolat erejéig a politikai szervezetekre. Érdekes módon lehetsz te akármilyen hazafi, kommunista vagy hungarista, népi elvű vagy internacionalista, egyetlen egy nem lehetsz, olyan, aki nem szereti a zsidókat. Ha nem szereted a zsidókat, akkor indexre tesz a rendszer. Ki vagy zárva mindenből, céltáblává válsz, egy gigantikus lőtéren, ahol mindenki téged fog lőni. A karrieristáktól kezdve a médián keresztül a hivatalokig és az állami gépezeten át a rendőrségig és titkosszolgálatokig mindenki. Ha nem szereted a zsidót, az már önmagában elegendő ok arra, hogy vegzáljanak, megfigyeljenek, lehallgassanak. Ezek alapján bármennyire jók a politikai elképzeléseid, akármennyire jó megoldásokkal rendelkezel a bajokra, azt soha nem fogod tudni érvényesíteni. Semmilyen körülmények között sem. Mert a rendszer ilyen. Az egész gazdasági és politikai rendszer a zsidók szeretetére vagy utálatára épül fel. Ez az origó, minden elv és lehetőség központja. Ezért van az is, hogy ha zsidó kerül netán kereszttűzbe, mert csalt, lopott, hazudott, akkor a többi - akár zsidó akár nem - azonnal menti, mert ha nem teszi, sérül a zsidók iránti hűsége, és romlanak az esélyei.

A kelet és nyugat szembenállásának egyik kulcspontja a zsidókérdés. Mivel a zsidó-cionista irányítású, zsidókultuszra épülő rend szembekerült a kelettel - teljesen mindegy milyen alapokon, gazdasági, vagy vallási esetleg társadalmi - kikerülhetetlenül kialakul a szembekerülés a zsidókkal. Ebben közrejátszanak bizonyos területi befolyásért folytatott harcok, a territóriumok katonai vagy gazdasági biztosításai, a szembekerülés kialakul. Ez a szembekerülés pedig egyre mélyebb lövészárkokat ás. Láthatjuk, hová vezetett csekélyke 10 év alatt; Ukrajnában már alakulóban a fegyveres harc, Szíriában két éve lövik egymást. Mindennek középpontjában semmi, és kizárólag semmi egyéb nincs, mint a szembehelyezkedés a zsidókkal, azok gazdasági és világuralmi törekvéseivel. Ha bele mersz pofázni a cionisták szabadrablásába, ha hazafiként jobbá akarod tenni a saját néped sorsát, és ezzel a legkisebb mértékben is keresztbe teszel a cionistáknak, a szembekerülés már kialakult, és egyre mérgesebb lesz, ha erősödnél politikailag. Innentől kezdve két lehetőség van: vagy besimul a rendszerbe az adott szervezet, vagy egyre nagyobb nyomással kell szembenéznie.

A kelet és nyugat szembenállásának tehát minden forrása maga a cionisták törekvései. És bármennyire szeretné a kelet elkerülni a konfliktust, az előbb utóbb kialakul, és végül nyílttá fog válni. Ezért nem lehetséges az a fajta politika, amit Ukrajna próbált (most pedig Orbán szeretné kipróbálni), hogy átmenet legyen kelet és nyugat között. Ezeket a lovakat egyszerűen lehetetlen egy hátsóval megülni. Leginkább azért is, mert a két ló szemben áll egymással. Aki pedig a lábak közé pottyan, azt mindkettő összetapossa.

Visszatérve hazánk, és a világ zsidóközpontúságához, - miért nevezhető ez holokauszt kultusznak? Mert a holokauszt elterjesztéséig a cionizmushoz és zsidósághoz viszonyulás nem volt ennyire központi kérdés. A politikai origó általában vagy egy eszme, vagy maga a haza, esetleg a király volt. Mostanra ez lett az origó, és mindez arra épül fel, hogy aki nem szereti a zsidót, az náci és tömeggyilkos, még akkor is, ha soha nem hallott esetleg a holokausztról. Az egész zsidóközpontúság a zsidók örökös sajnáltatására épül fel. Örökkön-örökké napirenden kell tartani a kérdést: holokauszt napok, emlékévek, filmek és állandó kártérítések, nemlétező 90 éves nácik utáni vadászatok, és szervezetek elleni állandó fellépések. (Ami kapcsán aztán folyamatos a nácizás és a holokausztozás.) Ha a nyugati társadalomban törvényt hoznának rá, hogy 5 évig tilos a holokauszttal foglalkozni, és annak kapcsán bármit kifizetni, kiadni, megjelentetni, az egész nyugati társadalmi rend összeomlana. Mert ez nem más, mint a holokausztizmus. Ez az ő jelenlegi ideológiájuk. A nyugati rendszer, a kapitalista kizsákmányoló demokratikus rend izmusa: a holokausztizmus. Pontosan ezért fogalmazta meg Dimitrij Rogozin, hogy a nyugat, amikor emberi értékekről, és alapvető emberi jogokról beszél, akkor az ő saját emberi jogairól és értékeiről beszél, amelyet a kelet nem fogad el, mert az ő alapértékei nem azok. Ezzel semmi egyebet nem mondott ki, mint azt, hogy a kelet nem fogadja el a holokausztizmust, és az arra épülő társadalmi normákat. Ennyi. És a szembenállás létező formát öltött, kimondásra került.

Ettől a mondattól kezdve a nyugat és a kelet harca a két rend közötti birkózás, immár nyíltan kimondva.