Alig pár nappal az után, hogy a radikális atlantista ellenzék néhány
tucatnyi aktivistája párszáz megvezetett emberrel utcára vonult a paksi
atomerőmű bővítése ellen, máris publikálták az új felmérésük
eredményeit, miszerint a magyarok elsöprő többsége ellenzi az atomerőmű
bővítését. "A magyar lakosság 34 százaléka támogatja, 56 százalék
viszont ellenzi, hogy orosz hitelből és orosz kivitelezésben új
atomerőmű épüljön Pakson" - ez derült ki a Medián hétfőn közzétett
felmérésből. A Gyurcsány féle Demokratikus Koalíció és a Gyurcsány alól önállósuló
ex-MSZP-s pártkatonák mind az olcsóbb áram ellen szólaltak fel. Hogy
ezt leplezzék, nem csak megrendelt eredményekkel elvégzett felmérés,
hanem látszólag komoly tanulmányok is születtek arra vonatkozóan, hogy
az atomerőmű bővítésével valójában drágább lenne az áram, sőt, maga az
atomerőmű építése is drága. Láthatóan arra operálnak, hogy a
költségvetési összegekhez nem szokott, alacsony bérből élő magyar ember
mindent természetszerűleg drágának tart, ami nagyobb állami beruházás.
Erre az alapvetően cinikus gondolatra alapozzák a kormány által
megkötött egyezmény kritikáját. Emiatt fel kell tennünk a kérdést: valóban drága-e az atomerőmű
bővítése a magyar állam számára, és valóban drágább lesz-e az áram
emiatt? A paksi erőmű bővítésére az orosz állam 10 milliárd eurós hitelt
biztosít, ebből az összegből épül meg az erőmű két új reaktora. Az első
blokk 2024-ben, a második 2025-ben kezd majd üzemelni, vagyis a
beruházás összköltségeit még az egyszerű logika alapján sem egy
összegben kell nézni, hanem 10 költségvetési évre leosztva. Ezzel a
korábbi IMF hitellel azonos nagyságú hitelt vett fel a magyar állam,
vagyis joggal mondhatjuk, hogy eladósodtunk. Mit kapunk ezért cserébe?
Először is két új atomerőmű blokkot, amivel a jelenleg az ország
áramszükségletének 40%-át fedező paksi atomerőmű kapacitása duplájára
nő, vagyis csökken az energiafüggőségünk. Emellett a Roszatom kikötötte,
hogy a beszállítók harmada magyar vállalkozás kell legyen, vagyis a
bővítéssel 10 ezer új munkahely jön létre. Ha a közmunkaprogramot nem
számítjuk, ez az utóbbi évek legnagyobb állami munkahelyteremtése.
Láthatóan ehhez is orosz segítség kellett.
Az AES-2006 típusú atomerőművek általános távlati terve (nem Paks).
A két új reaktor, és a 10 ezer munkahely mellett a magyar beszállítók
900 milliárd forintnyi megrendelést kapnak. Ezt levonva a teljes, 3000
milliárdos összegből, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Moszkvától kapott
hitel közel fele munkahelyteremtésre és a magyar vállalkozások
támogatására lett költve. Mivel erre a kormánynak egyébként is költenie
kellett volna, logikusan végiggondolva máris csak 1500 milliárd a
kérdéses összeg - ennyibe kerül nekünk a két reaktor. Mindezt tíz
költségvetési évre leosztva arra jutunk, hogy évente 150 milliárd
forintért kapunk két új reaktort, felére csökkentjük az ország
függőségét a villamos energia terén (viszonyításként: az éves
költségvetés 9000-11000 milliárd között mozog). Tíz év múlva pedig Paks
miatt akár felére is lehetne csökkenteni az áram árát, ez csak politikai
akarat kérdése lesz. Vagyis az atomerőmű bővítésére kötött megállapodás
egyértelműen megéri.
Ezzel szemben az IMF hitelből milyen kézzelfogható eredményeink
lettek? Semmilyen. Semmilyen értékteremtő tevékenység, fizikailag is
látható dolog nem származott belőle. Az IMF hitel eredményeként
csökkentek a bérek, vállalkozások tízezrei mentek csődbe az IMF által
elvárt megszorítások miatt, a felvett összeg pedig láthatatlan pénzügyi
manőverekre lett elköltve, mondván, hogy megmenteni az országot a
válságtól, vagyis semmi kézzelfogható pozitív eredménye nem volt.
Ezek után előjönnek az ilyen Gyurcsány félék, és azt mondják, hogy a
paksi bővítés nem éri meg? Még közvéleménykutatást is csinálnak,
miszerint a magyarok kétharmada nem támogatja? Ennyire módszeresen
hülyének nézik az embereket? És mindezt fapofával?
Fenyvesi Áron
Forrás: Hídfő
|